A CIA vs. Wikleaks margójára

Rengeteg kérdést kaptam a Wikileaks legújabb szivárogtatása kapcsán arról, hogy ennek mi értelme, mi lehet a háttérben. Ugyanennyi véleményt is olvastam persze, tekintve, hogy mindenki azonnal kiberbiztonsági szakértő lett a kérdésben. Magyarország 10 millió kiberbiztonsági szakértő országa.

El kell mondjam, unortodox véleményem van a kérdésben.

Nem hiszek a mindent feltörni tudó orosz hekkerekben, nem hiszek a minden eszközt hátsóajtóval szerelő kínai gyártókban, és nem hiszek a CIA szupererejében sem.

Tudom, hogy Oroszországot 230.000 informatikus segíti az állami hekkerakciók kivitelezésében, tudom, hogy a kínai "Nagy Tűzfal" szűrési szabályait mintegy 30.000 katona programozza és ellenőrzi. Tudom, hogy a CIA, az FSZB és a GCHQ hány emberrel végzi mintegy egy évtizede a globális megfigyelés,  a "MASS SURVEILLANCE" művészetét, és azt is tudom, hogy mindezzel mire mentek eddig a kibervédelem területén. A GCHQ még mindig tartozik nekem egy balul sikerült mobiltelefon feltörés miatt használhatatlanná vált mobillal.

Kétség nem fér ahhoz, hogy egy államnak komoly erőforrásai vannak arra, hogy vásároljon olyan információt, hogy milyen eszközt, hogyan lehet a saját szolgálatába állítani, hogyan lehet bejutni különböző informatikai eszközökbe. Mesterkulcsokat vásárolnak, megvesztegetnek gyártókat, kényszerítenek hekkereket arra, hogy feltörjék a kiszemelt rendszert. De egy államnak sincs saját képessége erre. Pénze, az van rá. Csak azt nem fogja fel senki, mennyire lesz kiszolgáltatott egy olyan embernek, hekkernek, hekkercsoportnak, akitől mindeszt megvásárolja.

Szóval az aktuális szivárogtatásról az a véleményem, hogy nincs szó a CIA rendszerének feltöréséről, nincs szó nemzetközi összeesküvésről, nincs szó ellenérdekelt hekkertevékenységről. Arról van szó, hogy lejárt az aktuális megfigyelő rendszerek szavatossága. Van már egy rakás új módszer, a régiek felett eljárt az idő.

Snowden sem szuperhős, az előző elavulás balhéját vitte el. Most meg pánikol, mert ezek után már nem lesz érdekes. Elavult az utána jövő technológia is. Assange meg nem veszi észre, hogy veszített, különböző titkosszolgálatok használják saját céljaikra a rendszerét.

A totális megfigyelés és a célzott támadások korában élünk. A befertőzött eszközök száma már nem kontrollálható. Technológiai értelemben minden egyes "beütött" eszköz irgalmatlan mennyiségű adatot tol a támadók rendszerébe. A rendszer úgy van felépítve, hogy újabb és újabb támadási technikákkal fel lehessen tartani a hírszerzési fölényt. Digitalizált hírszerző ügynökök dolgoznak és hatalmas mennyiségű adatot sugároznak a gazdáiknak.

Egyszerűen. Arról van szó, hogy az eddigi eszközök fertőzéseit, hátsóajtóit "kivonni", kitörölni beláthatatlan költség lenne az azokat alkalmazó szervezeteknek. Sokkal olcsóbb kiszivárogtatni a korábbi támadási technikák információit, így a feleslegessé vált hekkelések nyomait a piac maga semmisíti meg, "ingyen".

És senki nem foglakozik az újabb technikákkal , nem az újabb támadási módszerekre, hanem a kiszivárogtatott támdások elhárítására fókuszál mindenki.

Röviden összefoglalva. Sokkal olcsóbb egy szivárogtatás nyomán eltüntetni a korábbi támadásokra használatos eszközök nyomait, mint egyenként kivonni azokat a megfertőzött rendszerekből. Ilyenkor legyetek biztosak abban, hogy már minden rendszer meg ven fertőzve az új, 2-3 évig működő "digitális hírszrzőkkel". Mert így olcsóbb.

A megfigyelt takarítja el a megfigyelő szennyesét. Business as usual.

A digitális öngyilkosságnak vannak szelídebb formái

Azt már mindannyian tudjuk, hogy a magyar kormány milyen jellegű adók bevezetését terjesztette a parlament elé 2014 októberében. Azt is mindannyian tudjuk, hogy ezzel elképesztő felháborodási hullámot indított el, főleg az internet használatra kivetendő új adónem bevezetésének ötletével. Lehet itt kérem találgatni, hogy hogyan is gondolták, meg lehet elhinni azt is, hogy nem is úgy. Lehet uszítani az embereket a rendvédelmi dolgozók ellen, lehet ráfogni a nemzetközi közösségre, hogy mindez beavatkozás egy ország belügyeibe. Lehet nyafogni néhány betört ablak miatt, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy ezt a magyar kormány nem gondolta át.

Nem a pornóért tüntetnek

Vannak olyanok, akik nem értik, itt nem arról van szó, hogy azok a pattanásos arcú gyerekek randalíroznak, akik szellemi önkielégítenek a monitorok mögött és hülyeségeket osztogatnak meg egymással a fészbúkon. Nem. Itt azok emelik fel a hangjukat, akiknek az Internet a szabad vélemény nyilvánítással egyenlő.

Nincs szabad internetes vélemény nyilvánítás

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy szabad vélemény nyilvánítás soha nem volt és soha nem is lesz az Interneten. A Google, a Facebook és még sok mammut on-line cég tökéletesen kidolgozta annak mechanizmusát, hogy hogyan lehet befolyásolni az emberek véleményét, hogyan lehet formálni egy-egy közösség viselkedését. Több tíz milliárd dollár árbevételt realizálnak évente abból, hogy 60-80 százalékos pontossággal képesek előre megmondani, ki, mikor, mire, hogyan fog reagálni a kibertérben. Vannak olyan titkosszolgálati és magán szervezetek, akik mindezt felismerve befolyásoló gépezetként használják a közösségi oldalakat, kirobbantva arab-tavaszokat a világban, destabilizálva belügyi, pártpolitikai berendezkedéseket. Ezt már megakadályozni nem lehet, hiszen az elmúlt 10 évben minden magára valamit adó, "demokratikus" rendőrállam, vagy feudális demokrácia, illetve diktatúra kifejlesztette az ilyen képességeit, hogy a jövő fentartható háborúinak új színteret lehessen adni és komoly dollármilliárdokat lehessen költeni az on-line fegyverkezésre, az információs-háborúra.

Dinoszauruszok és kockák

Az a magyar szakértő, politikus vagy szerény képességű tanácsadó, aki mindezt látva csak odáig képes ennek a jelentőségét felfogni, hogy ez egy nagy piac, szedjünk belőle adót, az nem hogy csak digitális analfabéta, de olyan kárt fog okozni ennek az országnak, amiért konkrétan börtön járna.


Az a kormánytag, szóvivő, hivatalnok, vagy béketalpakon a politika mocsarában búvárkodó szimpatizáns, aki nem fogja fel a saját korlátait, olyan szellemet ereszt ki most a palackjából, ami konkrétan elsöpri őket, mint a dinoszauruszokat egy kisbolygóütközés.

Ami most következik

Paradox módon az Internet megadóztatásának analfabéta és béna ötlete eltörpül amellett a dilettantizmus mellett, ahogy ezt a kormányzópárt és a kormány, valamit a sajtóban megnyilatkozó kiszolgálóik kommunikálják. Még csak nem is a tartalommal van baj, mert hát "kicsi ország, kicsi nemzet" alapokon még érthető is lenne ez a szerény szellemi képesség. Hanem az, hogy mindezt elképesztő beképzeltséggel, a szerénység és a tisztánlátás képességének teljes hiányában teszik. Az Interneten üzengetnek az adó ellen tüntetőknek és szimpatizánsaiknak, kioktatva diplomatákat, vagdalkozva, pánikolva. Ennek egyetlen eredménye lehet. Borzalmasan megszívjuk. Mindannyian.

Egy lehetséges felforgatókönyv:

1. A jobboldali hazai és nemzetközi médiában mutogatnak néhány kitört ablakot és kriminalizálják az adó ellen tüntetőket.
2. A baloldali és liberális hazai és nemzetközi médiában heroizálják az adó ellen tüntetőket.
3. Amerikai és orosz véleménybefolyásolók mesterséges (robot) Twitter, Facebook és Google profiljai postolnak majd a véleményvezérek falaira, mindezzel 2-3 óra alatt elérve mintegy 200.000 felhasználót magyarországon és mintegy 30 millió felhasználót világszerte.
4. 7-14 napon belül Magyarország magára húzza az Anonymous és a hozzá hasonló hekkercsoportok figyelmét, lesz OpInternettax, meg OpHungary meg az OPkurvaannya is.
5. Az USA és az oroszok által szponzorált hekkerek sorra fognak feltörni célzott magyar szolgáltatásokat a DOS/DDOS túlterheléses támadások fedezékében.
6. Hamisított üzenetek jelennek meg az Interneten a kormánytagok, ellenzék nevében.


és így tovább.


Mindezt miért, mert az Internet megadóztatásának ötletgazdái és támogatóik nem képesek szerényedni, és kérem "üzengetnek" a saját, egyébként publikusan elérhető Internetes profiljaik mögül, on-line. Ezzel csak az a baj, hogy jól látszik, nem értik ennek az erejét és nem értik azt sem, hogy pillanatok alatt tűnhetnek el a színről. Nem üzengetni és nyafogni kell, szembe kell nézni azzal, hogy saját maguktól ennyire tellik. Ha ezt nem teszik meg, komoly baj lehet.

Az adattest, mint alapvetés

Minden embert foglalkoztatja az, hogy mit gondol róla a szűkebb, vagy tágabb környezete, milyennek tartják Őt mások hogy kiderül-e a sok turpisság, hazugság, butaság, jó cselekedet vele kapcsolatban. Minden emberben benne van az az igény, hogy figyeljenek rá, hogy vegyék figyelembe a létezését. 

Azt is szoktam mondani sokszor, hogy "az emberek úgy élnek, mint akinek ez jár".

Mindez persze nem baj, de az elképesztő ego-építés közben, érdekes módon arról azért rendszerint megfeledkezünk, hogy milyen hatással van ez a környezetünkre. Gondoljatok bele abba, mennyi felesleges szót, mondatot fogalmazunk meg, gyakorlatilag felszínes kommunikáció keretein belül, elképesztő módon szennyezve ezzel a szellemi környezetünket.

Számomra rendkívül érdekes, hogy mindezzel a legkevésbé foglalkozunk, egyre csak dagasztva ezzel a rólunk kialakított vélemény-halmazt. Az is érdekes, hogy mindezt miért tesszük és hogyan. Azt gondolom, hogy a rendkívül undorító közlés kényszernek a motorja az elidegenedéstől, a magánytól való rettegés. "Nehogy már ne számítson a véleményem valakinek! Nehogy már a másik több figyelmet kapjon, mint ÉN!" A legfontosabb, hogy kiszolgálva, szórakoztatva legyünk, nem akarunk nehézségeket magunknak. Elsőnek akarjuk kilökni a gyereket az iskola előtt a kocsiból, tetszeni akarunk a munkatársainknak a munkahelyen, dicséretet és árleszállítást követelünk magunknak mindennap. Alapvető élet-szükségleteinket élet-kedvezményekre cseréltük. A mindenevő emlős fogalma megváltozott, mindent fogyasztó lettünk.  Önelégülten dőlünk hátra, ha el tudtunk intézni valami iszonyú fontosnak tartott dolgot, ha megkaptuk a hitelt, ha beírattuk a gyereket az iskolába, ha olcsóbban vásároltunk, ha névre szóló üdvözlőlapot kapunk a születésnapunkra egy légitársaságtól, vagy konzervgyártól. Szellemi önkielégítésünk csúcspontját jelenti, ha  születendő gyerekünk nevét fejből tudja a szülészorvos, vagy egyszerűen a gyógyszerész már összekészíti előre a havi gyógyszeradagunkat, vagy a pap dátumra emlékszik az összes családi keresztelőre. Mindemellett, hogy nem kívánok sem szociológiai, sem pszichológiai mélységekbe menni, meg kell mondjam nektek, ez a viselkedés szorosan összefügg az információ biztonságával.

Miért írom mindezt? Mert az információ biztonságának kérdéseit megérteni csak úgy lehet, ha megértjük az információ létezésének motivációját. Ha megértjük, hogy miért keletkezik, azt is megértjük, hogy hogyan teszi mindezt. Bármely számunkra kritikus adat és információ, tudás és bölcsesség csak úgy védhető meg, ha megértjük a létezésének okait, motiváló tényezőit.

Érdekes módon, mindenkinek van véleménye a RENDSZER-ről, ami megfigyel, kizsákmányol, befolyásol, kinyír. Elhallgatni, vagy éppen felfedni kívánjuk a RENDSZER előtt a politikai, vallási, vagy szexuális hovatartozásunkat vállalva ezzel valami teljesen virtuális inkvizíciót, vagy éppen keresztes-háborút. Mindezt tesszük azért, mert abban a hitben létezünk, hogy hatással vagyunk a RENDSZER-re. A legviccesebb az, hogy elképesztő módon megsértődünk, ha valami olyan dolog derül ki rólunk, publikálódik, jelenik meg pletykaként, amiről egészen biztosak vagyunk abban, hogy senkinek nem árultuk, mondtuk el. Arra persze nem is gondolunk, hogy elmondhatták mások is, árulkodhatott a dologról valami egészen egyszerű, értéktelennek gondolt jel, vagy annak hiánya is. Jó példa erre az adóbevallás és a vagyonosodás kérdésköre. Tudjátok, ha nem kerestem annyit, akkor miből vettem mégis meg? Ügyeskedünk, eltagadunk, elérünk, befolyásolunk. Látszólag.

Szerintem sem Európában sem az USA-ban nincs olyan ember, aki ne kapott volna már kéretlen levelet postán vagy e-mail-ben. Nincs olyan Internet felhasználó, aki ne szenvedett volna meg már egy vírus-támadással, aki ne gondolná úgy, hogy a számítógépét a hacker-ek támadják, vagy aki ne használna lopott, feltört programokat, aki ne ismerné a fájlmegosztó szolgáltatások működését. Vannak olyanok, akik annak tudatában neteznek, hogy úgyis anonim hálózatokon keresztül létesítenek kapcsolatokat, komoly tűzfaluk, antivírus rendszereik vannak, meg egyébként is, kinek számítana az ő adatuk, úgy sem érdekel senkit, nem akarja azt tőlül ellopni senki. Hát, azt kell mondjam, nem is kell ellopni.

Már megszületésünk előtt elszivárognak személyes adataink tőlünk. Nincs ráhatásunk arra, hogy az ultrahang vizsgálat során szeretett anyánk megadja nevünket, súlyunkat, nemünket, várható születési dátumunkat egy adatbázisba, hiszen ő abban motivált, hogy ezek az adatok ott létezzenek. Ezzel együtt megszületik az ADATTEST-ünk. Előbb, mint hogy mi magunk a világra jöjjünk. Azután jön a népesség nyilvántarás, az első fotó, amit apánk azonnal meg is oszt a barátaival a social network-on. "Hát nem gyönyörű ez a gyerek, ki kér, én ilyet tudok!" Anya a gyerekruha boltban kismama-kedvezménnyel vásárol, pontgyűjtő-kártyával, az jó. Oda autóval megy, amit apa hitelből vásárolt neki, az is jó. Tankolásnál is gyűjtik a pontokat, majd jók lesznek másra, valami nagyon szükségesnek látszó dologra. Útközben beugranak a gyorsétterembe, ahol a tankoláshoz használt pontgyűjtő kártyájukkal olcsóbban jutnak hozzá a szeméthez. Mindezzel olyan mértékben tönkretéve saját egészségüket, hogy szerencsés esetben valami örökölt allergiánk lesz csak, ami azt eredményezi, hogy egész életünk során költhetünk annak kezelésére. Mielőtt megszületünk, adattestünk már bekódolt költségvetéssel bíbelődik. A lakást persze hitelből újították fel, szerencsés esetben nem 25-30 éves futamidővel, mert ha igen, születésünk pillanatában már adósság állományunk is lesz. Örökölve. Aztán bölcsi, ovi, úszás, tenisz, számítógép, iskola, tábor, orvos, felvételi, vizsga, érettségi, orvos, felvételi, hitel, főiskola, diploma, munkahely, hitel, lakás, hitel, autó, biztosítás, nyugdíjpénztár, orvos, házasság, pszichológus, gyerek,  keresztelő, orvos, hitel, válás, hitel, temetés, új házasság, orvos... Ebben a folyamatban a rólunk idegen adatbázisokban elhelyezett adatmennyiség csak duzzad, nincs ráhatásunk arra,  ki mit  és hogyan tárol el. Kötelezően ki kell töltenünk a regisztrációs űrlapokat ahhoz, hogy egyátalán szóba álljanak velünk. Ehhez aztán oly mértékben szokunk hozzá, hogy már fel sem tűnik, mi az amit feltétlenül meg kell adnunk és mi az az információ, amit nem kellene, de úgy érezzük muszáj ahhoz, hogy érdekesek legyünk, hogy számítsunk valakinek. Az impulzusok, behatások számának emelkedésével fordított arányban lesz az információ értékéről, bizalmasságáról kialakult tudatosságunk. Olyan mennyiségű információt kell feldolgoznunk, kezelnünk, értelmeznünk, hogy elvész a fontossága. Nem is értelmezzük, nem tartjuk fontosnak, hisz kit érdekel?

Mindenkit, aki az információból él. A bankokat, szolgáltató cégeket, állami intézményeket, ipar vállalatokat. Miért? Mert kell nekik a pénzed. Azt akarják elérni, hogy ne tudj nélkülük létezni. Ahhoz, hogy Ők hosszú távon létezhessenek, téged is és a gyerekeidet is "csapdába" kell hogy csalják. El kell veled hitetniük, hogy az életed csak úgy teljes, ha fizetsz a szolgáltatásaikért. Mindez csak úgy fenntartható, ha ismernek téged, a szokásaidat, a szükségleteidet. A RENDSZER felépíti a profilodat és annak megfelelően viselkedik, így tud csak befolyásolni annyira, hogy nem fogsz tudni nélküle létezni. Mindezt az adattested ismeretében teszi, amit pedig te építesz, mert abban vagy motivált. Sakk-matt.

Ismerik a jövedelmedet, a személyes adataidat, az érdeklődési körödet, a munkahelyedet, a baráti kapcsolataidat. Mit eszel, mit iszol, a betegségeidet, a fizikai tartózkodási helyedet. A legszebb az egészben, hogy a RENDSZER meg tudja mondani előre, hogy hol leszel és mit fogsz csinálni ott. Az aki ezt átlátja, elképesztő dolgokra lesz képes. Például küld neked egy hamis elektronikus levelet a bankod nevében, amiben közli veled, hogy adatot kell egyeztetned, mert nem stimmel a bankszámlád. Megijedsz, hogy veszélyben a pénzed? Meg. Máris motivált vagy felhívni a levélben megadott telefonszámot, vagy meglátogatni azt a weboldalt, amit elküldtek. Felhasználónév, jelszó, egyenleg... Ismerős? Gondolom igen.

Mégvalami. Rengetegen örülnek annak, hogy a budapesti aluljárókban betiltották a dohányzást. Csodás. Mit gondoltok, az ennek ellenőrzésére kialakított kamera-rendszer dohányfüstre aktiválódik? Persze hogy nem. A nemdohányzókat ugyanúgy rögzíti.