Internetadó vs. információbiztonság

Körülbelül egy éve nem írtam új bejegyzést, de ma az a hír, hogy újra felütötte a fejét az internet felhasználás megadóztatásának teljesen elképesztő ötlete arra késztetett, hogy néhány gondolatot megosszak ennek az információbiztonságra gyakorolt lehetséges hatásairól.

Koromból adódóan van szerencsém emlékezni az Internet elterjedésének alapelvére ami úgy hangzott: "Fizess a csatlakozásért". Ez a több, mint húsz éves alapelv egészen jól működött, az alapinfrastruktúra kialakításával azonnal lehetővé is vált bárki számára a világháló elérése. Mindez persze még akkor volt, amikor nem költöttek dollármilliárdokat nagyon nagy telekommunikációs cégek arra, hogy a felhasználást mérhetővé, így mennyiség alapon számlázhatóvá tegyék. Ez volt mindennek a kezdete.

De nézzük, kinek is lenne jó egy Internet forgalom után fizetendő adó. Senkinek. Hogy miért? Azért, mert elképesztő korszakot nyitna az ún. cyber háború és cyber crime területén.

A proxy szolgáltatások azonnal bezárnának, hiszen komoly kiadást jelentene az üzemeltetésük. A hang és video stream alapú szolgáltatások azonnal megszűnnének, ugyanilyen okokból. Az Internetes telefonálás, videohívás funkciók használaton kívülre kerülnének.

A széles sávú Internet elterjesztésének kormányzati szándéka kudarcba fulladna, mivel a tehetősebbek már használják, most mindenhol épp a szegényebb, elmaradottabb régiók felzárkóztatásán dolgoznak, hogy még több fogyasztó (felhasználó) legyen. Az adó pont ezt a szándékot verné szét pillanatok alatt.

A felhő alapú szolgáltatások azonnal elveszítenék a még ki sem alakult felhasználóikat, a mobil eszközök, okostelefonok, tabletek használata visszaszorulna, mivel drága lenne az üzemeltetésük.

A VPN szolgáltatásokat nem használná senki, kimúlna a távmunka, a home office. A távmenedzsment, monitoring rendszereket lekapcsolnák,  a távoli log-gyűjtést abbahagynák. A szerverek munkaállomások biztonsági frissítéseit kikapcsolnák, így spórolva a forgalmazáson. A biztonság jelenlegi piszkosul alacsony szintje is megszűnne. 

A kibertámadások el nem képzelhető sikerességgel támadnák a magán, céges és kormányzati felhasználókat. A szervereket azért lenne érdemes feltörni, hogy tartalmat csempésszenek rájuk, ahonnan azokat el lehet majd érni, így bújva ki az adózás alól. A pornó tartalom átköltözne a feltörhető vállalati és kormányzati szerverek millióira, forgalomgeneráló vírusok millióit terjesztenék az anarchiát hirdetők. Világszerte a leggyengébb biztonsággal a kormányzati rendszerek rendelkeznek, Magyarországon a legtöbb Internet forgalmi adót maga a kormányzat fizetné. Persze azt is közpénzből.

Egy ilyen adó bevezetése felértékelné a DOS, DDOS támadásokat, érdemes lenne minél többet indítani, így okozva nem csak túlterheléses, hanem túlszámlázásos incidenseket.

A kormányprogram az elektronikus szolgáltatások bevezetését célozza a közigazgatásban, miközben az analóg fizetőrendszereket szépen kinyírják, minden az on-line megoldások felé kényszeríti a felhasználókat.

Szóval nem tudom, kinek jutott mindez eszébe, de rendkívül gyorsan felejtse el.

Csökkenő adat-, és információbiztonság

Az információbiztonsággal foglalkozó szakemberek sem gondolkodnak egységesen az adat-, és információbiztonság jelenlegi helyzetéről.  A vállalatok, intézmények nagyon sok pénzt elköltöttek és költenek folyamatosan arra, hogy megvédjék a hálózataikat, szervereiket, munkahelyi számítógépeiket. A biztonsági cégek nyilván abban motiváltak, hogy minél több biztonsági megoldást szállítsanak megrendelőiknek, a megrendelők biztonsági szakemberei pedig abban, hogy kipipálják a problémát egy-egy biztonsági eszköz megvásárlásával, intézkedések bevezetésével. Az informatikai szállítók abban a hitben adnak el eszközöket, szoftvereket, hogy azok biztonsági beállításait majd a vevő informatikusai elvégzik, míg a vevő úgy gondolja, hogy kulcsrakész rendszert kap, és a pénzéért ráadásul még biztonságos is lesz, mert arról a szállító gondoskodik. A döntéshozók mindebből pedig egy kiadás-bevételi terv és tény sort látnak a könyvelésben. A dolog működik, de rosszul, mert mindenkiben hamis biztonsági tudat alakul ki.

A helyzetet csak bonyolítja a felhasználók biztonsági tudatosságának alacsony szintje. Ők úgy gondolják, hogy a biztonságukról a rendszergazdák gondoskodnak, hiszen azért kapják a fizetésüket, meg egyébként is menjenek a fenébe, olyan beképzeltek és udvariatlanok. A vállalatok a legritkább esetben fizetnek olyan szolgáltatásokért, amiben a felhasználóik informatikai biztonsági ismereteit bővíthetnék. Nem éri meg. A felhasználó legyen csereszavatos, ha elmegy, kirúgják, könnyen lehessen pótolni. Fogyóeszköz.

A 90-es évek végén, amikor az ERIKA és ROBOTRON írógépeket egy mozdulattal PC-kre cserélték a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a telefonvonalakra csatlakoztatott modemek segítségével a felhasználók kikerülték a vállalati hálózatot és közvetlenül kapcsolódtak az Internetre, mindenféle védelem nélkül. Az volt a hacker-ek és a vírusok aranykora. Sokan azt állítják, hogy ma ez a probléma már lejárt lemez, de ez nem igaz. Ugyan telefonos analóg modemek már tényleg ritkán üzemelnek, de a szélessávú mobilinternet elérések száma a világon meghaladta az 1 milliárdos számot. Szóval a probléma még nagyobb, mint valaha, mert ma a modemek már USB-kulcs méretűek és kontrollálatlan számban lehetnek jelen a vállalatok, intézmények dolgozóinál, vezetőinél. Gondolom, mindenkinek ismerős az a jelenség, hogy a belső hálózat lassulása, megállása esetén nyúlunk a stick-hez. A modernebb netbook-ok, tablet-ek pedig már beépítve használják a széles-sávot. Az okostelefonokról már ne is beszéljünk.

Míg a kilencvenes években kevés számítógép volt használatban, és 5-10 évig használtuk ugyanazt, egy notebook pedig 1-1,5 millió forintba került, nem nagyon jelentett problémát a digitális szemét. Ma, amikor 1-3 évente cserélünk mobilt, nyomtatót, notebookot, asztali PC-t, szervert, mindez óriási gondot okoz. A helyzetet felismerők létrehozták a secondhand informatikai piacot. Azaz, ma sok használt eszköz cserél gazdát.

Sokan most azt kérdezitek, mindez mit jelent? Mi ezzel a probléma?

A hamis biztonság-tudat oda vezet, hogy ellustul az informatikai biztonság igényessége, a törekvés nem ér célt. A felhasználók önfejűsége, a kontroll el nem tűrése és a szabályok elkerülése, kijátszása oda vezet, hogy a mobil-szélessávra kötött vállalati számítógépeink közvetlen támadások áldozata lehet az Interneten. A használt eszközök újra eladása oda vezet, hogy a rajtuk lévő adatok és információk az adathordozókról, flash memóriákról könnyű szerel visszaállíthatóak, így a tárolt adatok, információk mások számára publikussá válhatnak. Az okostelefonok megjelenésével a mobil levelezés, irodai munka válik elérhetővé "a bárhonnan". Ha eladjuk a telefont, vagy a számítógépünket, adathordozónkat az "e-bay"-en, vagy a "vaterán", akkor meg "a bárki" számára lesznek elérhetőek. Így szivárog el a világ dicsősége. Gondoljatok bele, mi mindent tároltok ezeken az eszközökön.